FA: Hogy találtad meg a produceri pályát?

Szociológusként kezdtem dokumentumfilmeken dolgozni, nem terveztem, hogy filmes leszek, ez a véletlenek sorozatával alakult így. A reklámok és külföldi filmek gyártása mellett nekem szükségem van arra, hogy olyan történeteket meséljünk el, amik itthon és a régióban érdekesek, ez motivál. Ilyen a FOMO is, ami szerintem fontos társadalmi problémákkal, és országhatárokon is túlmutató  kérdésekkel foglalkozik.

FA: A FOMO az első olyan film, amiben vezető producerként önállóan vettél részt. A függetlenedés belső, személyes indíttatás volt?

Szerintem elengedhetetlen, hogy az ember lépcsőzetesen szerezze meg a tudását, és járja végig a ranglétrát, az összes fázisát ismerje a filmkészítésnek. Ha fokozatosan szoksz hozzá a felelősséghez, akkor nagyobb biztonságban érzed magad, könnyebb kezelni a nyomást. A döntési mechanizmusoknak a tanulási folyamata jó esetben ugyanilyen lépcsőzetes. Ami a FOMO-nál újdonság, hogy mindenfajta döntés és ügyvitel az én felelősségem volt. A háttértámogatást egy 25 éve a piacon lévő cég, a Filmteam adta. Major István (Filmteam) rám bízza, milyen alkotókkal dolgozom együtt, vagy milyen projektek mellé rakom le a voksom.

Iványi Petra

FA: A FOMO a Filmalap Inkubátor programjában készült, jóval kisebb a költségvetése, mint egy átlagos magyar nagyjátékfilmé. Mik a tapasztalataid ezzel kapcsolatban?

Rengeteg előnye van az Inkubátor Programnak. Remek kezdeményezés, mert a létezése óta jóval több pályakezdő fiatalnak nyílik lehetősége arra, hogy bekerüljön a szakmába. Kis költségvetéssel, a felelősség is kisebb egy elsőfilmes rendező vállán. Ugyanakkor producerileg és gyártásilag a mai piaci körülmények között ennyi pénzből mozifilmet csinálni szinte lehetetlen. Minden lehetséges szívességet, jóindulatot, segítséget fel kellett használnom, hogy ebből a költségvetésből kijöjjünk. Ugyanakkor, ha egy stáb kis pénzből dolgozik, annak mindig van egy csodálatos miliője, amiben mindenki egy célért küzd.

FA:  A FOMO olyan aktuális kérdésekkel foglalkozik, amik a mai Z generációt érintik. Szerinted miért van kevés magyar film, ami a fiatalokat célozza, az ő életüket mutatja be?

Nem tudom, talán ha az alkotók korban nagyon eltávolodnak a fiatalságuktól, akkor nagyobb kihívás róluk szóló filmet készíteni. Ha a téma nem érdekli zsigerileg az alkotót, abból nem lesz őszinte film. Szerintem ezt a mai fiatal generáció elutasítja, vagy leagalábbis nem értékeli.

FA: A FOMO forgatásának végeztével milyen feladatok vártak rátok?

Viszonylag hosszú utómunka szakasz következett, aminek nagyrészt a Magyar Filmlabor adott otthont. Rengeteg jogi tisztázandó feladatot okoztak a filmben megjelenő social media felületek. Az elkészült filmet meg kellett mutatnunk a nagy cégeknek - Facebook, Instagram, Youtube, akik mind elhatárolódtak attól, hogy névszerűsítve jelenjenek meg a filmben. Bennünk volt egy naivitás, hogy nem határolódnak el az általuk is generált társadalmi problémáktól. Bár minden egyértelmű utalást ki kellett irtanunk a filmből. Miközben zajlott az utómunka, nekiláttunk előkészíteni a forgalmazást.

Iványi Petra és Hartung Attila

FA: Mennyire állított speciális helyzet elé a FOMO forgalmazása és az, hogy megszólítsátok a film célközönségét?

Az a nagyon nagy kihívás, hogy a 16-25 éves korosztályt, akik köztudottan nem néznek magyar filmet moziban, be tudjuk csábítanunk a moziba. A hagyományos sajtóorgánumok, vagy hirdetési felületek nem az ő csatornáik, nem innen informálódnak. Social média platformokon indultunk el, a Facebookot, az Instagramot és Youtube-ot is használjuk és a kampány kísérleti fele az az influenszerek bevonása. Ez összetettebb gondolkodást igényel, mert egy influenszer népszerűsége a hitelességén is múlik. Leültünk és számba vettük azokat az attribútumokat - tartalom, üzenet, zene, felvételi technika, stb. -  amik a filmben szerepelnek, és elgondolkodtunk azon, hogy milyen influenszerhez hogyan kapcsolódhat. Így képeztünk egy poolt, akiknek megmutattuk a filmet, hogy eldöntsék, mellé állnának-e vagy sem. Mellé álltak rengetegen, például a TheVR, Pamkutyáék, Kiss Imi, Nessaj, Viszkok Fruzsi, Marosi Viktor, vagy Simonffy Peti. Kíváncsian várjuk, hogy a közösségi felületek és az influenszerek a filmnézés felé irányítják-e az ifjúságot, ahogy abban mi bízunk.

FA: A FOMO-hoz kapcsolódik egy honlap is, ahol a cyberbullying-gal kapcsolatos anyagok is elérhetőek?

Igen, a honlap címe http://fearofmissingout.hu. Nem csak az online bántalmazásról és a FOMO jelenségről, de a szexuális bántalmazásról is igen szerteágazó anyagot raktak össze pszichológus szakértőink. Ami a fenti honlapon és nyomtatott formában is elérhető. Ez egyfajta segítség a nézőknek, legyen az fiatal, vagy a szülői korosztályból való.  Ha egy tanár elviszi a FOMO-ra a diákjait, utána lesz egy vonalvezetője a közös megértéshez, feldolgozáshoz. Nagyon remélem, hogy sokakhoz el fog jutni.  

FA: Milyen történetek, problémák foglalkoztatnak még, amik mögé mindenképp beállnál?

A néhai szociológusságomból fakadóan a jelenkori társadalmi problémák nagyon foglalkoztatnak, de a történelmünkkel való őszinte szembenézés, annak a jelenünkre gyakorolt hatása is érdekel. Fontos nekem, hogy a filmnek szíve-lelke, őszintesége legyen, és ez együtt jár azzal, hogy az alkotónak, rendezőnek is legyen szíve-lelke. Számomra ez egy erős szűrő, mert így vagy úgy, egy játékfilm 3-4 év az életedből. Ennyi időt csak olyan alkotóval érdemes eltölteni, akivel kölcsönös bizalommal, tisztelettel vagytok egymás iránt.

A FOMO stábja a Magyar Filmlabor előtt