Érdekesen ábrázolni az elképzelhetetlent – Interjú Bucsi Rékával

Bucsi Réka harmadik filmje debütál a Berlinalén: 2014-ben MOME diplomafilmje, a Symphony no. 42, 2016-ban a LOVE című elsőfilmje, idén pedig a Solar Walk című 20 perces rövidfilmje, melyben a sci-fi vonalon maradva, de már a különböző technikákkal kísérletezve keresi a válaszokat az ember szerepére az univerzumban.

A Solar Walk eredetileg a dán Aarhus Jazz Orchestra koncertjének 50 perces háttéranimációjaként készült, ennek alapján vágott Réka egy fesztiváloztatásra szánt 20 perces rövidfilmet, melynek hangdizájnere ismét Lukács Péter Benjámin volt, a zenét pedig Mads Vadsholt szerezte hozzá.

Hogy kezdődött a Solar Walk projekt?

A dán Aarhus Jazz Orchestra háttéranimációt szeretett volna az egyik koncertjükhöz, a projektre pedig a The Animation Workshop adta a támogatást, ők kerestek hozzá rendezőt is. Erről két évvel ezelőtt kezdtünk beszélgetni velük, akkor még nem gondoltam, hogy tényleg meg fog valósulni, mert annyira nagy projektnek tűnt. Eleinte kicsit tartottam az egésztől, nagyon nehéz és fárasztó volt ilyen rövid idő, négy és fél hónap alatt legyártani, de tanulás szempontjából nagyon hasznos volt.

Tartalmaz történetet ez a háttéranimáció? A sci-fi tematika adott volt, vagy te találtad ki?

Az volt a koncepció, hogy olyasmi legyen, mind a Disney 1940-ben bemutatott Fantázia című filmje. Én a zene MIDI, hangszerelés nélküli verziójával dolgoztam, ezt és az éneket felhasználva rajzoltam meg a story board-ot. A hat fejezetre osztott koncert tematikája az űrutazás, ami adott volt. Az volt az instrukció, hogy az ember szerepét jelenítsük meg filozofikus módon, hogy ebben a hatalmas univerzumban hol van és hogy érzi magát. Nagyon kevés időm volt a story board-ra és a gyártás-előkészítésre. Többek közt asszociatív írási technikát használtam, az egész gyakorlatilag egy játékos történet, melyben az egyik karaktert követjük a másik után.

 

A LOVE is sci-fi, és a Symphony no. 42-ben is megjelenik ez a tematika. Mi vonz a sci-fiben?

Hogy végtelen lehetőségem van. Hogy bármit el lehet képzelni és bárhogyan meg lehet valósítani, és külön kihívás érdekesen ábrázolni azt, ami gyakorlatilag elképzelhetetlen. Valahogy megpróbálni ábrázolni az időt és a teret, olyan tereket, amiket amúgy nem tud felfogni az ember, ez pedig nagyon sok absztrakt helyzetet és megjelenítési módot enged meg. A filozofikus sci-fiket szeretem, mint a 2001: Űrodüsszeia vagy a Sztalker, és ezt igyekszem követem a saját filmjeimben is. A Solar Walk-ban például megpróbáltam ellensúlyozni a komolyabb dalszövegeket egyfajta játékos, ironikus és szarkasztikus humorral.

A filmjeidnek elég meghatározó része a Lukács Péter által készített hangdizájn. Nem volt furcsa, hogy az 50 perces háttéranimációban ez nem lesz?

De, nagyon furcsa volt, főleg a story board-nál, mert sokszor kellett elvetnem egy-egy ötletet, mivel csak zörejekkel működtek volna, zenével nem. Ezért ez nagyon érdekes felismerés volt, hogy mennyire eleve a zörejekben gondolkodom. A 20 perces rövidfilmnek viszont már van zöreje, amit Lukács Péter készített, és új zenei aláfestést is kapott, amit pedig Mads Vadsholt szerzett.

Bucsi Réka: Solar Walk

Hogy kell elképzelni egy komplett 50 perces darab rövidfilmmé alakítását?

Ilyet korábban még nem csináltam, hogy megvágjak egy kész animációs filmet. Ha nem működött volna, akkor nem erőltetem. De négy és fél hónap alatt nem tudtunk olyan 50 perces anyagot legyártani, ami végig van animálva, tehát vannak benne ismétlődések és hosszasan húzódó beállítások, így lehetett feszesebbre vágni. Ebben az egész projektben még az volt a nagy kihívás, hogy olyan dolgokban kellett gondolkodni, amik jól néznek ki, nem tűnik úgy, mintha nem történne igazából semmi, de közben le is lehet gyártani ennyi idő alatt. Például vannak benne egy perc hosszú, vágás nélküli jelenetek, melyekre olyan helyzeteket kellett kitalálnom, amik szép lassan bontakoznak ki és amiket jó nézni. Ebben a projektben használtam a legtöbb kombinált technikát, például a 3D-t kevertem After Effects-el és a 2D-vel. Vannak technikailag nagyon összetett jelenetek, amiken többen dolgoztunk, mindenki más fázisban. Sok szimulált animációt kellett készítenünk, amiket lehetett loop-olni, de közben érdekesek maradtak, mert feldobtuk más technikai elemekkel.

A következő lépés egy még nagyobb volumenű projekt lesz?

Szeretnék majd egy nagyjátékfilmet, el is kezdem írni, meglátom mi lesz belőle. Az is lehet, hogy nem animáció lesz, ha nem azt kívánja meg a forgatókönyv. Szeretnék végre csak az írásra koncentrálni, és nem elsősorban arra, hogy vizuálisan hogy jelenítsek meg valamit. Ez nyilván kombinálódik, és ami nem működik, azt nem is fogom erőltetni, de új kihívásnak érzem, hogy dialógust vagy narrációt írjak. Hogy először megírjam és aztán lássak neki hogy nézhetne ki. A Solar Walk még nagyon friss, úgyhogy egyelőre nincsenek nagy terveim, csak kis ötletek, melyek részben ennek a filmnek a technikai tanulmányaiból jöttek, kis vizuális kísérletezések. Az íráson kívül az foglalkoztat mostanában, hogy hogyan lehet az animációt egy kiállítási térbe vinni.

Herczeg Zsófi