Látványtervező, illetve díszlettervező volt több mint 110 filmben, Jancsó Miklós több alkotásában, köztük a Szegénylegények, valamint a Csend és kiáltás című filmben dolgozott, de színházi díszleteket is tervezett Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Nyíregyházán, Gyulán, a szegedi szabadtéri játékokon és külföldön is.
Pályafutása során számos elismerésben részesült, elnyerte a filmkritikusok díját (1966, 1982), a Balázs Béla-díjat (1983), a Magyar Filmszemle díját (1987, 2010), a Magyar Filmszemle Életműdíját (2001), és az érdemes művész címet (1987). 2015. január 30-án a magyar filmkritikusoktól életműdíjat kapott. Betegsége miatt az elismerést felesége, Dénes Anna vette át.
"Egy dolog volt mindig fontos: hogy azt mondhassam, amit akarok" - mondta el 2001-ben egy interjújában.
A Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti Banovich Tamást. Temetéséről később intézkednek.
Elhunyt Banovich Tamás filmrendező és díszlettervező
(MTI) Hosszan tartó, súlyos betegség után 89 esztendős korában vasárnap hajnalban elhunyt Banovich Tamás Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, díszlet- és jelmeztervező.
1949-ben kapott filmrendezői diplomát az akkor még Színiakadémiának nevezett Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1952-ben az Ecseri lakodalmas című táncfilmjével aratta első nagy sikerét, később mintegy hatvan táncfilmet készített. 1964-ben forgatott egészestés táncfilmje, Az életbetáncoltatott lány számos díjat nyert, mások mellett a cannes-i filmfesztiválon is.
Fontos rendezései között szerepel Az eltüsszentett birodalom (1956), ami az 1980-as évek végéig betiltott filmnek számított, nem vetítették, őt magát még a filmgyárból is kitették. 1967-ben rendezte Ezek a fiatalok című zenés filmjét. Mint később erről nyilatkozta: nem esett messze a táncfilmjeitől, mivel "az új generáció dalait egy új folklór részeként" fogta fel. Három év múlva készítette a Szép magyar komédiát Balassi Bálint életéről, ezt követően azonban nem rendezett több filmet.