„Ebből egy olyan komoly film lehet, ami megfogja a közönséget.” - Készül a LEGJOBB TUDOMÁSOM SZERINT
Filmalap: A Legjobb tudomásom szerint a film női főszereplőjét, Nórát ért szexuális bántalmazás történetének a felderítése, újszerű módon, a férj szemszögéből bemutatva. Mi volt számotokra a legizgalmasabb ebben a történetben?
Bodolai Balázs: Voltak olyan részek, amikről úgy éreztem, hogy ijesztően közel állnak hozzám. Feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon hányszor van olyan helyzet az életben, - ilyen helyzetben, mint amiről, konkrétan ez a film szól, még nem voltam – amikor mintha kívülről látnám cselekedni magam, mintha közben kicsit elítélően is bírálnám a saját magatartásomat. A szereplők, a pár esendősége fogott meg a leginkább. Hogy lehet azt az esendőséget, ami Dénest, a férjet meghatározza, hitelesen megfogni? Hogy lehet valaki egyszerre ennyire gyenge és ugyanakkor ennyire erős?
Hámori Gabriella: Ez tulajdonképpen olyan, mintha a tükörből néznél valamit. Több, mintha csak Nórát néznéd, hiszen apránként azokat a részleteket is felfedezed a környezetében, amik már róla, mint az „áldozatról” szólnak. Nekem ez kihívás, és azt a hatást is kell figyelni, amit azzal a férfival tesz Nóra, akivel együtt él.
Filmalap: Nóra és Dénes egy abszolút kiegyensúlyozott, ideális párnak tűnik. Látszólag mindenük megvan: jó munkahely, lakás, kocsi. De amikor megtörténik a bántalmazás, akkor a pár nehezen tudja átlépni a kettejük között megnyílt szakadékot. Hogy látjátok, mennyire jellemző a távolodás a mai világunkban?
Bodolai Balázs: Nem hiszek az általánosításban. Az ember azt mondja, nekem van lakásom és van párom, van kocsim, van munkahelyem és igazából minden rendben van, nincsen semmi gond. De mindaz, ami körülöttünk történik, hogy mit tart ez a társadalom elfogadhatónak, vagy mit nem, az nyomot hagy, leülepszik bennünk. Pontosan azok a dolgok, amik úgy épülnek be egy párkapcsolatba az egyéneken keresztül, hogy gyakran észre sem vesszük. Nem tudjuk minden egyes pillanatban azt figyelni, hogy milyen hatással van ránk a társadalom. Bizonyos dolgok reflexszerűen jönnek elő egy bizonyos helyzetre adott válaszban, de hogy ennek mi a forrása, az nagyon összetett kérdés. Ezt megragadni nagyon bonyolult és talán ezért is a legalkalmasabb a film, ami lehetőséget ad arra, hogy két ember történetén keresztül szemléljük a hatásokat.
Hámori Gabriella: Vannak szakmák, amik jobban predesztinálnak arra, hogy elvárások mentén éljünk. Hogy burában éljünk, körbe pakoljuk magunkat státuszszimbólumokkal és életeseményekkel, amik azt tükrözik a külvilágnak, hogy mi nagyon jól vagyunk. És ha egy ilyen közegbe beesik egy ilyen „csepp”, ami elindít egy erjedést, akkor biztosan kiütköznek a hibák vagy azok a dolgok, amik nincsenek tisztázva, egy olyan kapcsolatban, ahol nincsenek egy platformon az emberek.
Filmalap: A történet során eljön az a pont, amikor a szexuális bántalmazás nyilvánosságra kerül. Van egy titok, ami nyilvánossá válik, bejön a képbe a social media ereje, mi ennek a jelentősége?
Hámori Gabriella: Beszéltem olyan áldozattal, aki ezt megtette és nagyon érdekes volt, amit a visszajelzésekről mondott. Egyrészt, azonnal megjelentek azok, akikkel ugyanez megtörtént, rengeteg-rengeteg ismerős, sorstárs jelent meg hirtelen, akik beszámoltak akár kisebb bántalmazásokról, amik feldolgozatlanul az egész életüket tönkre vágták. Nem is mindig a mérték a fontos, hanem az, hogy kivel tud róla az ember beszélni. És persze kérdés, hogy az áldozat hogyan tudja a történteket szublimálni magában. Valószínűleg lehetetlen feldolgozni, de valamilyen módon együtt lehet élni ezzel a megváltozott személyiséggel. Ennek lehet egy formája, segélykiáltása, a feldolgozási processzusnak egy része az, hogy az ember a nyilvánossággal megosztja. Mert ma már a média mindenki számára rendelkezésre áll. Ez egy teljesen friss dolog, húsz éve egészen más volt a feldolgozás.
Filmalap: Balázs, Te beszéltél olyan férfiakkal, akik ezt átélték egy nő oldalán? Készültél erre a szerepre?
Bodolai Balázs: Egy adott ponton ez felmerült, de a rendezők azon a véleményen voltak, hogy az én szembesülésem ezzel az egésszel a forgatás során kell, hogy megtörténjen. Azt gondolták, hogy ez legyen az útja, én pedig elfogadtam, hiszen a film Dénes szemszögéből ennek a traumának a feldolgozása. Egyfajta felfedezése annak, hogy ebben a helyzetben mi történik.
Hámori Gabriella: Nagyon érdekes folyamat ez a forgatás. Sok benne a meglepődés, egy-egy jelenetben én sem tudom, mi fog belőlem vagy belőlünk kijönni. Nem előre lekottázható, kiszámítható. Nagyon sok filmet meghatároz a műfaja, és ettől kiszámítható lesz, de itt nem érezhető a megjósolhatóság. Ez nagyon érdekessé teszi ezt a viszonyt.
Filmalap: Lőrincz Nándornak és Nagy Bálintnak ez lesz az első mozifilmje, korábban rövidfilmeket készítettek. Balázs, neked ez az első filmfőszereped, hogy talált meg a rendezőpáros?
Bodolai Balázs: Ez egy hosszas casting folyamat volt, az első lépés Ascher Irma casting directornak köszönhető, aki megkeresett, hogy küldjek be anyagot, az esélyesek közé sorolt. Feljöttem Budapestre a szereplőválogatásra, majd megint feljöttem Budapestre… (Bodolai Balázs a Kolozsvári Magyar Állami Színház társulati tagja – a szerk.) Később Nándi és Bálint eljutottak arra a pontra, hogy engem szeretnének. Ők nagyon biztosak voltak a választásukban, bennem viszont sok kétség volt, hogy ez valóban tud-e majd működni. (nevet) Korábban csak kis villanásaim voltak filmekben, ez most egy kitartott, hosszabb jelenlétet igénylő komoly munka.
Filmalap: Gabi, a korábbi mozifilmek után milyen elsőfilmesekkel együtt dolgozni? Hogy zajlott a felkérés?
Hámori Gabriella: Nagyon jó! (nevet) Én mostanra már színházi színésznek tartom magam. Értem a filmet és tudom is csinálni. Van egy alkati dolog, ami miatt passzol egy-egy szerep. De én teljesen bevettem magam a színházba és emiatt nem a nagy költségvetésű játékfilmek világából csöppentem ide, hanem a művész színházak szorongó és gyomorgörcsös bugyrából. Nekem felüdülés egy ilyen bátor és nagyon pontos nekiugrás, mint ez a film. Nagyon felkészült elsőfilmes csapat, azt érzem, hogy nagyon együtt vagyunk, béke van. Látom, ahogy egymásra rakódnak az építőkövek, ahogy egyre erősebb az egész. Ebből egy olyan komoly film lehet, ami megfogja a közönséget.
GARÁZSMENET
SZINOPSZIS - Dénes feleségét egy éjszaka szexuális bántalmazás éri. Nóra az erőszak egyetlen tanúja, így a rendőrség nem tud igazságot tenni ügyében. Az eset feldolgozása próbára teszi a házaspárt: kapcsolatukat kikezdi az áldozathibáztatás és a bizalmatlanság.
RENDEZŐI MEGJEGYZÉS – „Személyes kötődésünk van a témához, ezért is szeretnénk róla beszélni: egy közös lányismerősünknek kellett átesnie hasonló megpróbáltatásokon. Történetében számunkra mégsem maga az erőszak volt a legérdekesebb, hanem az, ahogyan erre közvetlen környezete és az igazságszolgáltatás reagált.”
Rendező: Lőrincz Nándor, Nagy Bálint
Producer: Mécs Mónika, Pataki Ágnes, Kenesei Edina, Kovács Gábor, Mesterházi Ernő, Mártonffy Zoltán.
Főszereplők: Bodolai Balázs, Hámori Gabriella
Filmalap gyártási támogatás: 64 000 000
Forgatás: 2019. július - augusztus – szeptember -október