Érzéseink a sötétben – Szentpéteri Áron: Láthatatlanul
Szentpéteri a Hungarian Film Magazine cannes-i kiadásában elmondta, hogy a vakságot ábrázoló Láthatatlan kiállítás élménye inspirálta a film elkészítésére. Alapötletét gazdagította, hogy találkozott Barkó Tamás vak táncművésszel, akiben egyrészt megtalálta filmje főszereplőjét, másrészt beszélgetéseiken keresztül elképzelést kaphatatott arról, milyen érzések, élmények kísérhetik egy vak fiatal mindennapjait.
A 'Láthatatlanul' képi világának megalkotásakor Szentpéteri – Dévényi Zoltán operatőrrel – azt tűzte ki célul, hogy érzéki szinten mutassa be a látás képességének hiányát. Hogyan erősödnek fel más érzékszervek? Miként alakulnak át a kapcsolatok, az interakciók?
A forgatás a szokásosnál is nagyobb kihívásokat rejtett magában, a szövegtanulással, edzésekkel. Szentpéteri és főszereplője együttműködését jellemzi a történet, amely szerint Barkó egy gyermekkori élményét osztotta meg a rendezővel, arról hogy vajon milyen érzés királynak lenni, és egy magas trónról lenézni az emberekre. Szentpéteri ebből megértette, hogy a látványon (illetve annak hiányán) túl létezik egy olyan fizikai érzet, amin keresztül Barkó megéli a teret, az egyes helyzeteket.
Szentpéteri Áron jelenleg SZFE-s diplomafilmjén dolgozik. Joachim Trier, Ruben Östlund (aki idén szintén Cannes-ban van filmjével), illetve a román újhullám rendezői állnak hozzá legközelebb. Közülük az egyik legkiválóbb, Cristian Mungiu zsűrielnökként biztosan látni fogja filmjét Cannes-ban.
Tavaly Andrasev Nadja 'A nyalintás nesze' című animációja szerepelt sikerrel a Cinéfondationban: megosztott harmadik díjat nyert. Korábban ebben a szekcióban mutatkozott be Kocsis Ágnes a 'Vírus'-sal, illetve Mundruczó Kornél a 'Kis Apokrif No.2' című rövidfilmmel.
A Hungarian Film Magazine Szentpéteri Áronnal készített angol nyelvű interjúját itt lehet teljes terjedelmében elolvasni.