"Azt mondjuk, van értelme hőssé válni" – interjú Ujj Mészáros Károllyal
Nagyon különböző az eddigi két filmed. Hogyan következett az X – A rendszerből törölve a Liza, a rókatündérből?
A Liza olyan szempontból jelentett rajtkövet ehhez a filmhez, hogy nagyon el akartam tőle rugaszkodni. Például a hetvenes éveket nagyon nehéz volt megidézni a Lizában, főleg a külső helyszínekkel gyűlt meg a bajunk, ezért mindenképpen el akartam kerülni, hogy a következő filmem kosztümös legyen. Vagy míg a Lizában minden egyes beállítást nagyon részletesen kitaláltam előre, most egy sokkal nyersebb dolgot szerettem volna, ezért is dolgoztunk kézikamerával.
A Liza, a rókatündér hatalmas sikere mindenkit meglepett. Érezted, hogy emiatt a Filmalap jobban támogat téged a második filmednél?
A kommunikációban igen, de nem volt mindig egyértelmű számomra, hogy nyitottak-e arra a kísérletezésre, amire az X-szel törekedtem. Tartottam egy prezentációt a film vizuális világáról, aztán készítettünk egy pár perces kisfilmet is, hogy megmutassuk ezt a más stílusú elbeszélőmódot, vagy hogy képzeljük el a zenét, a látványt. Ez már érezhetően tetszést aratott.
A filmalapos forgatókönyv-fejlesztés frusztráló folyamat volt számodra, vagy úgy érzed, jobb lett tőle a film?
A fejlesztés során gyökeresen megváltozott a forgatókönyv a kiindulóponthoz képest. Például a főhősnő figurája az eredeti sztoriban két személy volt, és nemcsak a karakter milyensége, belső motivációi, sorsa változott meg teljes mértékben, de az is, hogy hol él, mi a múltja. Ez a folyamat nyilvánvalóan fájdalmas, de meggyőződésem, hogy a végeredmény szempontjából hasznos volt.
A főhősnő figurája pont ellentétes Balsai Móni alkatával. Nehéz döntés volt, hogy neki add-e ezt a szerepet?
Nem. Móninak vannak egészen más arcai, mint amiket meg tudott eddig mutatni filmen vagy színpadon. Nyilvánvaló volt számomra, hogy ő ezt nagyon jól meg fogja csinálni.
Beszélgettetek arról, hogy hogyan lehet ezt a nagyon zárkózott figurát úgy megformálni, hogy tudjanak vele menni a nézők?
Az volt a kiindulópontunk, hogy legyen egy hős, aki önmagát egyáltalán nem tartja hősnek, és látszólag tökéletesen alkalmatlan is arra, hogy az legyen. De felsejlik, hogy egykor nagyon is alkalmas volt erre a feladatra. Az igazságot keresi, és semmilyen szinten nem korrumpálható – ez is szimpatikus lehet benne a néző számára.
Ez Kulka János első filmszerepe a sztrókja óta. Már a betegsége előtt is rá gondoltál?
Igen. Két színész volt, akire konkrétan gondoltunk az írás közben: az egyik Móni volt, a másik ő. Egyszer, még amikor a Liza, a rókatündér sok díjat kapott a Filmhéten, felhívtak élő műsorban a Klubrádióból, és pont ott ült bent a stúdióban János. Viccesen megjegyezte, hogy nem is akartam szerepet adni neki a Lizában. Emlékeztettem, hogy akartam én, csakhogy visszautasított, viszont éppen írunk valamit, aminél határozottan rá gondolok egy szerepre. Ez volt az X. Nemrég megköszönte, hogy átírtam a szerepet az ő kedvéért. Mondtam, nem írtam át, ez néma szerep lett volna akkor is, ha nem betegszik meg.
Ez egy fizikailag megerőltető szerep. Vívódtál amiatt a forgatás közben, hogy ez nem fogja-e rossz irányba befolyásolni a gyógyulását?
Biztos voltam benne, hogy ez nem árthat. Szerintem lelkileg sokat adott Jánosnak, hogy ismét dolgozhat, partnerként és színészként kezelik megint. Ezt ő maga is megerősítette, amikor erről beszéltünk.
Egy ötperces, lassított, operaszerű montázzsal indul a film. Milyen hatásra törekedtél itt?
Ez a főcímszekvencia nagyon elszállt dolog volt már akkor is, amikor a könyvet írtuk. Valami erős és hatásos, grandiózus dolgot szerettem volna, egy operai nyitányt, ami megmarkolja az embert a székben, és azt mondja, mi jöhet még.
Visszatérő elem a filmben a fejjel lefelé fordított városkép. Ez a megoldás mikor és hogyan pattant ki a fejedből?
Azt nem én találtam ki. A film díszlettervezője, Hujber Balázs mutatta, hogy ez jutott eszébe a nyitójelenet leírásáról. Nekem nagyon megtetszett, és így nőtte ki magát egyfajta vezérmotívummá, ami végigvonul a filmen. Eleinte azt gondoltam, hogy a film végére a kép a helyére fog fordulni, de aztán rájöttem, hogy ami történik, attól nem áll helyre semmi. Még a főhős pszichéje sem, csak épp elindul egy úton.
Optimistának vagy pesszimistának tartod ezt a filmet?
A lehetőségekhez mérten optimistának.
Ha azt mondom, van egy nagyfokú naivitás a befejezésében, azt sértőnek találod?
Nem, ezt felvállalom. Együtt járt a film küldetésével, hogy azt mondjuk, van értelme hőssé válni.
Az akciójelenetek nem tartoznak a magyar filmek erősségei közé. Te láttál olyat mostanában, ami megüti a szintet?
A Viszkis akciójeleneteit nagyon élveztem. Az volt a benyomásom arról a filmről, hogy ott van elemében, amikor az akciók zajlanak.
Az X készítésekor rájöttél valamire, amitől jobban működik az akció a vásznon?
Én az olyan régi vágású akciójeleneteket szeretem, amilyenek a James Bond-filmekben vannak, és nem mondjuk a Bourne-sorozat akcióit. Alapvető különbség a kettő között, hogy míg a Bond-filmekben látod, hogy ki kicsoda, addig a Bourne-filmeknél fogalmad sincs, ki zúgott át éppen egy ablakon. Fontos tapasztalat volt az is, hogy iszonyú sokáig tart leforgatni egy akciójelenetet. Rengeteg idő felvenni azt a mennyiségű snittet, amiből már tudsz dolgozni rendesen a vágásnál.
Sokat hozzáad a film hitelességéhez, hogy a rendőrség valódi épületét, egyenruháit és eszközeit használhattátok. Ezt nehéz volt elintézni?
Ez a gyártás érdeme, ők találták meg ennek a módját. Az ORFK szóvivője, Garamvölgyi László segített, aki a film egyik rendőrségi szakértője is volt. A rendőr-főkapitányság épületének tetején forgathattunk egy napot, a belsőket egészen máshol vettük fel.
Az engedélyekért cserébe kértek bármilyen változtatást?
Nem. Átnézték a forgatókönyvet, és voltak is segítő szándékú észrevételeik, például, hogy ezt vagy azt egy nyomozati osztály vezetője nem jelenti így ki.
Skandináv típusú krimiként szoktátok emlegetni az X-et. Sikerült szerinted ezt a műfajt adaptálni magyar viszonyokra?
Ez volt a cél, de szerintem végül teljes mértékben nem valósult meg. Nagyon szeretem a skandináv filmek takarékos stílusát, de az X filmnyelve burjánzóbb lett ennél. Érdekes, hogy a skandináv krimik filmes verziói ritkán sikerülnek jól, legalábbis én nem kedveltem sem a Hóembert, sem a Fejvadászokat, pedig mindkettő Nesbø-regény adaptációja. Nagyon szeretem Jo Nesbø könyveiben, hogy képes három mondattal belerakni az olvasót egy karakter fejébe, legyen az szemtanú, áldozat, nyomozó, vagy maga az elkövető. A tetovált lány svéd adaptációja nagyon jó lett, amit sehogy sem sikerült David Fincher remake-jének megközelítenie. Pedig Finchernek nagyon sok filmjét kedvelem, például a Holtodiglant és a Hetediket, de pont A tetovált lány nagyon furcsán balul elsült adaptáció szerintem.
Zavar, hogy 50 éves vagy, és csak a második filmednél tartasz?
A Lizát azért akartam annyira tökéletesre csiszolni, mert azt gondoltam, ez az egy lehetőségem van, és ha ezt ilyen későn megadta a sors, akkor ennek maximálisan eleget kell tennem, különben mi értelme volt keccsölni huszonvalahány éven keresztül. Ebből a szempontból nem bánom, hogy ilyen későn jött a Liza, mert addigra rengeteg tapasztalatot szereztem. Persze iszonyú jó lenne, ha harmincéves lennék, és ennyit tudnék a filmkészítésről, mint amennyit most, de úgy néz ki, nekem ezt osztották, ezzel az 50 éves testtel kell főzni.
Varga Ferenc