IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

Szász János legújabb filmje, amelyet nemcsak rendezőként, de forgatókönyvíróként is jegyez, egy valós történeten, a Kodelka-gyilkosságként elhíresült bűncselekményen alapul, amelyet a Léderer házaspár követett el 1925-ben. A férj, Léderer Gusztáv a háború előtt banki pályára készült, de a harcok kitörésekor önként jelentkezett katonának. Az első világháború idején ismerkedett meg feleségével, a híresen szép Schwartz Máriával, aki ebben az időben pénztárosként dolgozott. Léderer a háború után részt vett a Tanácsköztársaság összeomlása utáni megtorlásban, a fehérterrorban. Számos gyilkosságot követett el kommunistagyanús személyek ellen: akasztások, lincselések, kínzások, brutális kivégzések és vérengzések tapadnak a nevéhez. Ám a politikai tisztogatások során személyes vagyonát is gyarapította: a fosztogatásokból jelentős vagyont halmozott fel – részt vett például a Batthyány kastély kirablásában is. Horthy Miklós kormányzása idején elbocsájtották a hadseregtől, a csendőrség állományába került, Csepelen. Nagypolgári lakást vásárolt a Soroksári úton, a csendőri fizetés azonban kevés volt a magas életszínvonal fenntartásához, amelyhez ekkorra már hozzászokott a házaspár.

A Kodelka-gyilkosság

Arról nincs pontos adat, hogy a házaspár mikor ismerkedett meg Kodelka Ferenccel, a gazdag hentessel, akinek megtetszett Lédererné. Azonban az biztos, hogy a férj nem ellenezte, hogy udvaroljon feleségének, sőt rendelkezésére bocsátotta, mint egy prostituáltat, hiszen jól jöttek a nagylelkű ajándékok. A házaspár egy idő után mégis úgy döntött, nagyobb összeget csal ki a hentestől, majd pedig megszabadulnak tőle. Kétszer is megkísérelték megölni, de a gyilkosságot végül csak a harmadik alkalommal csinálták végig. Ekkor Léderer szolgálati fegyverével főbe lőtte az alvó hentest, majd feldarabolták és darabjait bőröndökbe pakolták. A tervük az volt, hogy Csepelnél a Dunába dobják a holtest darabjait, azonban a gyártelep biztonsági őre gyanút fogott és értesítette a csendőrséget. Mire a házaspár hazaért, a csendőrök már a lakásukon voltak, ahol megtalálták Kodelka maradványait.

Gryllus Dorka (Fotó: Sárosi Zoltán)

Tények és titkok

A filmet 2016 február elejétől március végéig forgatták. Vál mellett, a Dreher-birodalom egykori szarvasmarhatelepét rendezték be mészárszéknek, a kültéri vágóhídi jeleneteket Olaszliszkán vették fel, de Budapesten is forgatott a stáb.

A forgatás alatt Sóhajok hídja volt a film munkacíme, amely csak később kapta a végleges A hentes, a kurva és a félszemű címet. Hegedűs D. Géza húsz kilót hízott azért, hogy eljátssza Kodelka szerepét, majd a felesleget két részletben adta le, hogy a 2017/2018-as színházi évadra újra megfelelő formában legyen.

A forgatókönyvet Szász János az Isteni műszakot is jegyző Bodzsár Márkkal közösen írta. A látványt Szőllősi Géza készítette, aki többek közt a Taxidermia látványtervezője is volt.

Aki a forgatással egyi dőben ellátogatott az Örkény Színházba, bármely előadásban hatalmas bajusszal és furcsa frizurával láthatta Nagy Zsoltot a színpadon. Ez azért volt így, mert Léderer szerepének megformálásáért meg kellett változtatnia arcszőrzetét a színésznek, akit a forgatásokra durván el is maszkíroztak.

Nagy Zsolt úgy nyilatkozott korábban, nehéz volt megtalálnia a figura motivációit, megértenie a gondolkodását. Rá kellett jönnie, hogy tényleg velejéig romlott, és hogy tényleg léteznek gonosz emberek.

Szász János elmondása szerint a forgatások alatt mindannyian nagyon vigyáztak Gryllus Dorkára, akinek Schwartz Miciként sok érzéki jelenete volt, amelyek mind fizikailag mind lelkileg nagyon megterhelőek egy színész számára.

Szász János a forgatókönyv megírása előtt olvasta a Kodelka-ügy periratait, amelyekből kiderül, hogy a Léderer házaspár az első pillanattól kezdve elárulta egymást, és a perben végig egymás ellen vallottak.

Hegedűs D. Géza (Fotó: Sárosi Zoltán)

ÉLETE LEGBRUTÁLISABB FILMJE

Pénz, kapzsiság, primitivitás és féktelen vágy – a film rendezője, Szász János szerint ezek a történet kulcselemei.

1985-ben már feldolgozta a történetet

A rendező elmondta, hogy harmadéves főiskolásként Léderer-ügy címen ez alapján a történet alapján készítette el vizsgafilmjét, amelyben Kovács Lajos, Cserhalmi György, Hernádi Judit, Eperjes Károly és Szarvas József játszották a főbb szerepeket. Kodelkát akkor Kovács Lajos alakította. Szász János azt is kifejtette, hogy alapvetően két dolgot tart nagyon érdekesnek a bűnüggyel kapcsolatban. Egyrészt azt, hogy a házaspár többször is megkísérelte megölni Kodelkát, majd, amikor rájöttek, hogy kevés pénzt hozott, visszatérítették az életbe, és meggyőzték arról, hogy csak rosszul lett. A férfi ezt mindegyik alkalommal el is hitte, és legközelebb még több pénzt hozott. Másrészt pedig a vehemens, elképesztő testi szenvedély is érdekli, amelynek következtében Kodelka hagyta magát kirabolni, zsarolni, megalázni majd megölni, csak azért, hogy közel kerüljön a vágyott nőhöz.

Nagy Zsolt (Fotó: Sárosi Zoltán)

Bizalmi játék

Szász János arról is beszélt lapunknak, hogy olyan alkotói korszakban van, amikor nagyon fontosnak tartja, hogy világosan, érthetően és keményen szóljon tabukról. Éppen ezért, ebben a filmben sem finomkodták el a történetmesélést. A számos brutális és érzéki jelenet pedig főleg a színészek feladatát nehezítette. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a rendező és a színészek között meglegyen a kellő bizalom, ahhoz, hogy a színész a munka folyamán eljusson arra pontra, amikor ténylegesen meg tudja mutatni magát; nemcsak testi, hanem lelki értelemben is. A rendező azt is elmondta, hogy ez élete eddigi legbrutálisabb filmje. Ha nem fekete-fehérben forgatták volna, elviselhetetlen lenne; ezeket a jeleneteket képtelenség színesben végignézni. A fekete-fehér képek azonban balladai hatást kölcsönöznek a filmnek, kicsit absztraktabbá – és így talán feldolgozhatóbbá – teszik a borzalmat.

Kovács Natália

A cikk eredetileg a Hamu & Gyémánt 2017/04-es számában jelent meg.