Enyedi Ildikót egy vonatállomáson értük utol telefonon, amikor éppen Kölnből indult Hamburgba, a Testről és lélekről egyik német premierjéről a következőre. Ahova csak lehet, elkíséri Európában a filmet, ami nagy feladat, mert lényegében az egész kontinensen eladták a forgalmazási jogokat, csak ezen a héten Németországban, Angliában és Svédországban is bemutatják. De a rendezőnő hangja cseppet sem hangzik fáradtnak, amikor arról beszél, hogy "Bécsből indultam, és most, mint egy kis gyöngysoron, megyek körbe a filmmel. Intenzív öröm, hogy minden este egy egészen másfajta közönséggel találkozom, és mivel mindenhol beszélgetés követi a vetítést, közvetlen benyomást szerzek a nézőkről".

A Testről és lélekről nemzetközi útja februárban indult a Berlinalén, ahol elnyerte a fődíjat, az Arany Medvét, továbbá a kritikusok díját, az ökumenikus zsűri díját és még a Berliner Morgenpost olvasóinak díját is. Az idei zsűri elnöke, Paul Verhoeven rendező azt emelte ki a fődíj átadásakor, hogy a film nemcsak mesterien, de együttérzéssel is meséli el két ember találkozását. Vagy ahogyan  a világ első női Arany Medve-nyertese, Mészáros Márta rendező megfogalmazta: "Ildikó filmjében az a szép, hogy összehasonlítja az állatot az emberrel, és azt mondja, hogy az ember durvábban szeret, mint az állat. Szerintem ez a gondolat fogta meg a nézőket."

A filmben két végletesen zárkózott, nehezen kommunikáló ember (Borbély Alexandra és Morcsányi Géza) kerül közel egymáshoz különös úton: álmukban éjszakáról éjszakára szarvasként együtt járják az erdőt. Amikor rájönnek, hogy mindketten ezt álmodják, kénytelenek ébren is elkezdeni feltérképezni kapcsolatuk lehetőségeit. Enyedi Ildikó a Cineuropának adott interjújában elmondta, hogy a filmmel azt akarta kifejezni, hogy "az emberekben milyen sok eltitkolt szenvedély rejlik. (…) A közös álom azt fejezi ki, hogy az emberek összetartoznak, de erről nem beszélünk és nem is ismerjük fel, határokat és korlátokat emelünk magunk köré. De álmunkban találkozunk. (…) Álmunkban teljes életet élünk, és vágyunk arra, hogy ezt ébren is átélhessük."

A Berlinalét követően a Testről és lélekrőlt nemcsak Európára, hanem a világ szinten minden tájára eladták moziforgalmazásba, megvették többek között Kínában, Ausztráliában, Izraelben és Brazíliában is. A Távol-Keleten tavasszal kerül majd csak mozikba, de a dél-koreai Csondzsuban és Hongkongban filmfesztiválokon már vetítették, és Enyedi Ildikó ezeken a helyszíneken úgy érezte, "mintha egyenesen nekik csináltam volna a filmet. Teljesen mainstream szerelmes filmként kezelték, ez a szerelmi történet megfelelt az érzékenységüknek, sokkal megközelíthetőbb volt számukra".

Ellentétben az ázsiai közönséggel, az észak-amerikai kritikusok néha valóban kicsit nehezebben fogadták be a film meseiségét, de a Testről és lélekről ezzel együtt is kiváló kritikákat kapott. Az IndieWire kritikusának az álmokkal szintén sokat foglalkozó Michel Gondry jutott eszébe a filmről, a Hollywood Reporter szerzőjét viszont Aki Kaurismaki alkotásaira emlékeztette a film sajátos humora. Külön kiemelte Herbai Máté operatőr "buja" képi világát, amit egyébként szinte az összes kritika megdicsért.

Morcsányi Géza és Borbély Alexandra a Testről és lélekről című filmben

A véres vágóhidas jelenetek sok kritikust megviseltek, ami így van rendjén, hiszen ezeket a rendező – mint mondja – éppen azért is emelte be a filmbe, hogy megmutassa velük "a hétköznapi kétszínűségünket. Nem akarjuk látni, honnan jön az ételünk, a vágóhíd viszont közvetlenül megmutatja azt, amivel nem akarunk szembenézni. (…) Nem akarjuk tudni azt sem, hogyan készülnek a ruháink vagy az iPhone-unk. A vágóhíd az európai kultúra megjátszott vakságát testesíti meg."

Szinte minden kritika kiemeli Morcsányi és Borbély kiváló munkáját, a Variety szerzője is dicséri "Borbély intelligens, melankolikusan visszafogott alakításá"-t, az "író-rendező ötleteinek gazdagsága", Herbai "levegős, nagyvonalúan megvilágított" képei és Balázs Ádám "túlvilági hangulatot" keltő kísérőzenéje mellett. A Screen Daily összefoglalása szerint "A film legnagyobb teljesítménye, hogy képes a drámai feszültséget az érzelmi intimitás finoman beállított szintjén tartani, miközben időnként durva képi hatásokkal támad, különösen a film elején a vágóhídon játszódó jelenetekben."

Testről és lélekről

Berlin óta a Testről és lélekről begyűjtött többek közt egy fődíjat Sydney-ből, bemutatták a legfontosabb észak-amerikai filmfesztiválon Torontóban és Mundruczó Kornél Jupiter holdja című alkotásával együtt bekerült a december 9-én kiosztásra kerülő Európa Filmdíj jelöltjei közé. És közben itthon is sikert aratott: márciusi bemutatója óta már 80 ezren látták, és az Oscar-díjra nevező bizottság úgy döntött, hogy a Testről és lélekrőlt nevezik a legjobb idegen nyelvű film díjának versenyébe. December közepén derül majd ki, hogy beválogatták-e a legjobb kilenc közé, ha bekerül, akkor január közepén lehet majd izgulni, hogy eljut-e az Oscar-jelölésig.

De nagyon úgy tűnik, hogy Enyedi Ildikó már most is maradéktalanul elégedett. Elmeséli, hogy "pont tegnap este jött oda hozzam egy pár a vetítés után, hogy végignézték a filmet, és most még szerelmesebbek egymásba. Ez a film nem úgy hat, hogy én mutatok a nézőknek valamit, hanem a saját élettapasztalataik, érzéseik ébrednek fel tőle. Rengeteg személyes élmény és elfojtott érzelem a felszínre tör, és emiatt a kérdéseik is sokkal személyesebbek és spontánabbak. Elemi szinten élik meg azt a szenvedélyességet, amit át akartam adni. És ez is volt a cél: hogy ne intellektuálisan, hanem az érzések szintjén éljék át a nézők."

Bár a Testről és lélekről körútja még jó ideig folytatódik a világban, a rendezőnő már következő filmjén dolgozik: Füst Milán A feleségem története című regényét szeretné megfilmesíteni – ha minden a tervei szerint alakul, jövő nyáron elkezdi a forgatást.

Bujdosó Bori