Árpád, 11 éve debütált a filmed, a Boldog Új Élet a Berlinalén. Mi történt veled azóta?

Bogdán Árpád: Az első, és legfontosabb talán, hogy készültem a második filmemmel, a Halottlátóval, amibe iszonyat sok időt és energiát öltünk bele, nevezetesen 5, talán 6 évet is. A Halottlátó egy mágikus realista thrillernek készült, és olyan roma emberekről szólt, akiknek volt adottságuk átlátni „odaátra”. Ezt a világot szerettem volna tálalni urbánus környezetben, valahogy úgy, mikor a mitológia találkozik a városi szocio-romantikával azon a bizonyos boncasztalon. Már-már megvalósulni látszott a dolog, mikor is az előző filmfinanszírozási rendszer összeomlott, vele sodródtam kicsit én is, de gondolom ez nem egyedi eset. Azért próbáltam valahogy nem eltemetni magam az önsajnálatban, néha felébredtem, olyankor írtam az elbeszéléseimet, meséimet, verseimet, és egy-egy forgatókönyvet is, aminek témáiban már meg-megcsillant a Genezisben aztán konkrétumaiban kibontakozó motívumok. Mellette készítettem egy egész estés dokumentumfilmet bokszolókról, Gettó Balboa a címe, aminek utómunkája ebben a pillanatban is épp zajlik a Focus Fox Stúdióban. A Genezis mellett erre a munkámra vagyok most a legbüszkébb.

Hogyan jutottál el a Genezis elkészítéséhez?

B.Á.: A 2008-2009-es, romákat ért támadássorozat egy döbbenetes, félelmetes dolog volt, és tudtam, egyszer majd nekem is lesz vele dolgom, mint forgatókönyvíró, filmrendező. De nem akkor, és nem azonnal. Akkoriban a BBC-nek készítettünk egy dokumentumfilmet, a támadássorozatról, de nem éreztem jól magam benne, mert úgy éreztem, hogy kihasználom ezeknek az embereknek a gyászát, mélységes fájdalmát. Szégyent éreztem, mikor a kérdéseimmel sebeket szakítottam fel bennük, és a tisztelet, az együttérzés, ami volt bennem, egy színpad függönye mögött hagyott szomorú árnyékká silányult. Idő kellett, hogy ezt értelmezzem, megemésszem, és válaszokat találjak erre a példa nélküli terrorra. A gyűlöleten, a rasszizmuson kívül éreztem valami apokaliptikus, biblikus jelenlétet ezek mögött az események mögött. Hogy itt olyan dolgok léptek működésbe, amik nem illenek egy világháború utáni Európába.

Valami nagyon ősi, ami a teremtés pillanatában, abban az isteni fénnyel átitatott kapkodásban itt maradt. Az a Gonosz, akinek nem kell indok, hogy időről-időre megmutassa az arcát. Ennek a gonosznak az elviselhetetlen sötétjét láttam az áldozatok szemében, mert ők látták őt, és örökre beleégett a retinájukba. A szívükbe. Ott volt a lángokban, a puskalövésekben, a tehetetlen kapkodásban, ott volt a puskát szorító ujjakban, a csukják takarta arcokból elővillanó tekintetekben, és bizony ott volt egy mediálisan közönyös ország hallgatásában is. 

Nem hiszem, hogy ez a tragédia csupán csak a romák életét változtatta meg örökre. Ez a tragédia nem csak az övék. Hanem a tied is. És az övék. Mindenkié. Valahol kell, hogy legyen bennünk egy morális-erkölcsi tűzfal, ami ha leomlik, akkor újjáépítjük azt. Hinnem kell, hogy ezt a tűzfalat újjá lehet építeni. Erről a kísérletről szól a Genezis.

Andrea, dramaturgként végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Hogyan lettél dramaturgból producer?

Taschler Andrea: 18 évesen vettek fel dramaturg szakra, ahova akkoriban még mindenki diplomával érkezett, én voltam a legfiatalabb az osztályban. Csak azt tudtam, hogy minden művészeti ág érdekel, és ehhez a legjobb helyre kerültem. Végzősként hívtak az ország egyik legnevesebb színházába, a Katonába, ahol három évig maradtam, de az egyetem alatt már filmekben is elkezdtem dolgozni. Akkoriban alakult a Katapult Film, és belecsöppentem az első nagyjátékfilmjükbe, aztán Angelusz Iván marasztalt. Az első film, amit gyártottam, a Fehér tenyér volt, amire minden tapasztalt filmes azt mondta: lehetetlen ennyi pénzből ezekkel az ambíciókkal. Elképesztő körülmények között, de megcsináltuk, és fontos, szép film lett. Hét éven keresztül dolgoztunk együtt Ivánnal, nehéz filmeken, de szerettük csinálni, a produceri munkáról viszont más elképzeléseink voltak. Nemzetközi produceri képzésekre kezdtem járni, és 2010-ben saját céget alapítottam Hajdu Szabolccsal, Lovas Nándorral és Réti Péterrel – ez volt a Mirage Film Studio, aminek utódjában jelenleg is készülnek a filmjeim. A korábbi magyar filmfinanszírozási rendszer összeomlása előtti pillanatban történt mindez, az átmenet embert próbáló időszak volt.

Andrea, konkrétan a Genezisben alkalmaztad a dramaturgiai ismereteidet?

T.A.: Dramaturgként közreműködni, ez szerintem nem fér jól össze a produceri feladatokkal. Viszont szeretek belefolyni az írási-fejlesztési folyamatba, beszélgetni a történetről, közösen átrágni az ötleteket, és a rendezővel közösen kialakítania forgatókönyvet. Árpáddal rengeteg időt töltöttünk együtt a Genezis fejlesztési időszakában, ami során kialakult egy szoros munkakapcsolat. Inspiráló volt együtt dolgozni, én éppen ezt a termékeny, asszociatív munkastílust és lírai hangot szeretem, ami Árpád erőssége.

Bogdán Árpád: Genezis

Produceri szempontból mi volt a legnagyobb kihívás a Genezisben?

T.A.: Maga a téma. Hogy lehet ma egy csodálatosan kivitelezett szerzői filmmel a közönséghez szólni, amikor az emeberek menekülnek a nehezebb tartalom elől. Én abban hiszek, hogy a művészet feladata a megfelő kérdések feltevése, az emberek éberségre, odafigyelésre késztetése. Hogy mi a megfelelő kérdés, az minden időben más és más. A Genezis a jelenlegi egyik legfontosabb kérdést feszegeti. A világ tele van erőszakkal és hazugsággal, a mi társadalmunk pedig rengeteg kiégett és boldogtalan emberrel, akik kicsinek és tehetetlennek érzik magunkat. Mindenki mindenhol a változást várja, hogy majd egyszercsak történik valami. A Genezis szereplői átlagemberek, a társadalom különböző rétegeiből, akik életét súlyos tragédiák árnyékolják, de mégis képesek a kezükbe venni a sorsukat és bátor döntéseket hozni a kritikus pillanatokban, és ezek a döntések közvetve mások életére is pozitív hatással vannak. Ennek nincs köze hatalomhoz vagy pénzhez. A legnagyobb produceri kihívás ezt a gondolatot képviselni.

A filmben hivatásos és amatőr színészek egyaránt feltűnnek. Mesélsz kicsit a castingról? Hogyan találtál rá a főszereplőkre?

B.Á.: Milán önmagától jelentkezett, hála Mark Zuckerbergnek, a Facebook föltalálójának. Oda is feltettünk hirdetést ugyanis, és ahogy Milán anyja mesélte, fia rábökött a hirdetésre, és azt mondta, anya, ez engem érdekel. Úgyhogy nem volt mese, be kellett pattanni az autóba, és jönni kellett a castingra. Rögtön láttam, hogy ő az. Egy érzékeny, intelligens kissrác, hatalmas gombszemekkel. A kamasz lányt eszméletlen nehéz volt megtalálni. 16 és 20 év közötti, színészi álmokat dédelgető, kergető lányokból kimondottan jól állunk. Az utolsó pillanatban rebbent be a vidéki castingomra. És ő volt az, aki a könyvben meg volt írva. Annamarit már az elején tudtam. Próbáltak lebeszélni róla, de kitartottam mellette.

Bogdán Árpád: Genezis

A történet középpontjában különböző társadalmi státuszú, de erősen traumatizált, csonka családokban élő emberek állnak. A romagyilkosságokon kívül, amelyek mindannyiuk életében megjelennek, mi köti össze őket?

B.Á.: A fentebb említett, belsőnkben létező tűzfal. Ami döntésre, önvizsgálatra sarkall minket. A bennünk élő, és létező jó, és a világba vetett hit, bármilyen banálisan is hangzik. Az élet igenlése, dac a gonosszal, a reménytelenséggel. Mindhárom történet az ébredés, az újrakezdés története. És ehhez nem kevés bátorság kell. Ez a három ember, az én három emberem amellett hogy sebezhető, bátor is, vágyik valami elveszett után. Meg akarják találni, és újra akarják kezdeni. Legyen az bármilyen nehéz. Idealistán hangzik, de én hiszek ebben.

A könyv sikerrel szerepelt a ScriptEast workshop-sorozatán, illetve nyilván a Filmalapnál is átment a szokásos fejlesztési folyamaton. Ezek mennyire bizonyultakhasznosnak?

B.Á: Hasznos volt, még ha nem is minden fejlődési szakaszban. Rengeteg reflexiót, kritikát kap az alkotó, aki ha nem tudja, hogy mit szeretne mesélni, szétbomlik mint pohárban a pezsgőtabletta. A kritikák, ha megfelelő szakemberektől kapjuk, roppant fontosak, még akkor is, ha 10 észrevételből csupán csak 2 dolgon kezdünk el továbbgondolkodni. Szerencsére se a Filmalap, se a ScriptEast nem kérte rajtam számon a maradék nyolcat. Azt hiszem, tisztelték bennem az alkotót.

Fontos szerepet kap a képi világban a tűz és a víz. Az egyébként nagyon is “itt és most” történetbe próbáltál mágikus realista elemeket csempészni?

B.Á.: Az első filmemben is központi motívum volt az anyaméh magzati állapot. Egy urbanizált környezetben számomra ez a fürdőszoba. A kádba lemerülő ember születés előtti csöndje. Mikor mindennek az elejére megyünk vissza. Én mesék közt nőttem fel. A nevelőotthonban, ahol felnőttem, mindenki hozott babonákat és félelmetes meséket az elszakított családjából. Háztetőkön rohangáló köpenyes vámpírok akik csecsemőket rabolnak, ezüst késekkel hangtalan lopakodó rablók, vénséges, világvégi fákhoz örök időkre leláncolt boszorkányok, akikre fehér kutyák vigyáznak,  vízben lakó tündérek, és még sorolhatnám.

Deák Dániel